közép

m:-és én még azt hittem, én élek itt úgy, mint egy zárdaszűz.

olvasószeminárium. egy különösen ortopéd oklevelet szkennelünk négyen, ki-ki a magáét, a szinte csak olvashatatlan (szubj!) relatio-kat tartalmazó gyűjteményből van fekete-fehér fénymásolaton, a bal oldalán méretes, kör alakú, átláthatatlan, töksötét paca (a viaszpecsét átütése a hártya hátoldaláról - a tört.), több sor elejének az első néhány szavát elborítva. a töksötét paca a továbbiakban plakk néven van szabatosan becézgetve. hah. amikor odaérek az olvasással, látványosan elakadok (értsd: a szokásosnál is látványosabban - a szerk.), ha igazi fekete lyuk lenne a paca, elnyelne simán, amikor az orrom hozzáér a papírhoz, olyan közelről nézem, de nem látok kurvára semmit a folt közepén kábé a tizedik ránézésre felderengő quadragesimo-n (xlo) kívül, a vállam fölött balra kémlelek, a. a fejét rázva úgy öt centiről meresztgeti a szemét a papírra, felváltva neonfény és kanapéháttér elé helyezve azt, közben meg hallom a plakk alatti részt felolvasva lenni (acc. cum inf.), hát ez a 'k' itt tisztán kivehető (hát a 'p' az egyértelműen látszik, motyogom szimultán), a formula miatt nem is lehet más, és aztán minden sor elején ez, a tanár a felemelt szemüvege alatt már két centiről nézi a papírt, látják önök is, ugye, mellettem a szakdolgozója kiszámíthatóan igenel (meggyőzően csinálja a lány, esetleg UV-fényt bocsát ki). az óra végére eluralkodik rajtam a kikezdhetetlennek tetsző meggyőződés, nemhogy a tanárunk, de a szakdolgozója is átlát a papíron. a. elrohan óra után, nem tudom vele megosztani a gyanúm.

eltűnt a vendégmarasztaló irodalomcsapda az utcánkból. csalódott vagyok. eddig kisebb kihívás volt esőben úgy eljutni a könyvtárig, hogy közben ne kenődjek fel a járdára az ún. babits-emlékpontnál, ami idézem: "Babits Mihály egykori szegedi lakóhelyének bejárati ajtaja előtt az aszfaltra vetülő fénypászma formájú színezett járófelület, melyben Juhász Gyula rekonstruált kézírásával Babits Mihályt megszólító szonettjének egy részlete olvasható. A Babits fiatalkori portréját ábrázoló bronz plakett a ház falán már meglévő emléktábla kiegészítése". na, az irodalmi szellemidézés annyira jól sikerült, hogy a bronz plakettel anyagában harmonizáló, így azzal mintegy egységet alkotó járdafelület mellett(i fához láncolva) hamarosan feltűnt egy, a kompozíció színvilágát izgalmasan kiegészítő, sárga, letámasztható figyelmeztető tábla is, vigyázat! elcsúszásveszély! felirattal. a szonett mostanra csúszásgátló védőréteget kapott, közlekedésbiztonsági szempontból sem lehet rajta semmi kivetnivalót találni.
„…Hoztál magaddal új dalt, mely az ősi örök verseknek őrzi zengzetét, új álmokat, melyek az égi, földi csodák köréből lengenek eléd.”

a kalmárokról még akkor is a tintahalak jutnak eszembe, amikor a budai jogkönyvből szemezgető tanulmányban olvasom, hogy fűszerekkel és egyebekkel kereskedtek.
(az ószerest nyilván óvszeresnek olvasom)

(berobog ide vagy oda, délután diszkréten elsirattam a szombathely-budapest gyorson az iphigeneiát)

izgalmasnak hangzó dolgok a magyar gazdaságtörténelmi szemle (1894-1906) repertóriumából:

Oktatás a fácántenyésztésről (1712. 1761.) =1899. 6. 386–389. /A/
Karácsonyi János: II. Géza király gondja szarvasaira =1895. 2. 244–245. /V/
Takáts Sándor: A bécsi halkereskedők kiváltságai Magyarországban 1328-­tól 1714-­ig =1902. 9. 49–72. /A/
[Takáts Sándor] dr. T. S.: Aszalt szilva kivitele Hollandiába =1902. 9. 140. /V/
[Kováts Ferenc] K. F.: Salétromos hordók "kalapjai" =1902. 9. 93. /V/
Takáts Sándor: Huszár-­ és lókivitel Szászországba 1731-­ben =1902. 9. 286–287. /V/
[Takáts Sándor]: Kanári madarak szállítása Pozsonyba 1655­-ben =1902. 9. 141. /V/
Dragóner Béla: Adalékok a toronyórák történetéhez  =1906. 13. 136. /V/

"Klütaimnésztra szekéren, Iphigeneiával és szolgákkal berobog"

valami íróasztalra szétfolyva ébredek az éjszaka közepén, a fejem alatti térképrészen morvaország, a nyálam alsó-ausztrián keresztül a dunába folyik. a lár kelteget, hogy ideje futni menni (itt az alkotmány utca részlete úszik be a sörgyár és a zeneiskola közt), másodpercekkel később apámmal ordítok egy másik városban, ő az egyetem kilincsét fogja, én az utca sarkán állok az alacsony léckerítés mellett harminc méterre tőle, hogyha nem írom meg a disszt három év alatt, akkor nem írom meg, ha megírnám, az talán meg lenne írva, de nem lenne jó, pont mint ez a tök itt (ezen a ponton egy belül rohadt, haragoszöld példányt gurítok felé teátrálisan a flaszteron a lábammal). nem szól semmit, bemegy az ajtón.

v:-hiányzik az ambrus.
sz:-nekem is.

van az utcában egy könyvesbolt, ki van ragasztva az ablakra, hogy _nemzeti könyvek_ is kaphatók. jó napot kívánok, tíz deka magyart legyen szíves adni, a keménykötésű euroszkeptikusok közül, ott felül. kínomban már petőfi jut eszembe, ő mondjuk hogy örülne, ha ezt látná, hogy a szellem napvilága ragyog az ablakból, és az alkotmány asztalai, ó, hát azonnal rohanna a szentem, hátha nem késő még aulikus senkinek lenni.
(nekem már kora reggel hányingerem van ettől a szótól, hogy nemzeti)