közép

valami íróasztalra szétfolyva ébredek az éjszaka közepén, a fejem alatti térképrészen morvaország, a nyálam alsó-ausztrián keresztül a dunába folyik. a lár kelteget, hogy ideje futni menni (itt az alkotmány utca részlete úszik be a sörgyár és a zeneiskola közt), másodpercekkel később apámmal ordítok egy másik városban, ő az egyetem kilincsét fogja, én az utca sarkán állok az alacsony léckerítés mellett harminc méterre tőle, hogyha nem írom meg a disszt három év alatt, akkor nem írom meg, ha megírnám, az talán meg lenne írva, de nem lenne jó, pont mint ez a tök itt (ezen a ponton egy belül rohadt, haragoszöld példányt gurítok felé teátrálisan a flaszteron a lábammal). nem szól semmit, bemegy az ajtón.