közép

olvasószeminárium. egy különösen ortopéd oklevelet szkennelünk négyen, ki-ki a magáét, a szinte csak olvashatatlan (szubj!) relatio-kat tartalmazó gyűjteményből van fekete-fehér fénymásolaton, a bal oldalán méretes, kör alakú, átláthatatlan, töksötét paca (a viaszpecsét átütése a hártya hátoldaláról - a tört.), több sor elejének az első néhány szavát elborítva. a töksötét paca a továbbiakban plakk néven van szabatosan becézgetve. hah. amikor odaérek az olvasással, látványosan elakadok (értsd: a szokásosnál is látványosabban - a szerk.), ha igazi fekete lyuk lenne a paca, elnyelne simán, amikor az orrom hozzáér a papírhoz, olyan közelről nézem, de nem látok kurvára semmit a folt közepén kábé a tizedik ránézésre felderengő quadragesimo-n (xlo) kívül, a vállam fölött balra kémlelek, a. a fejét rázva úgy öt centiről meresztgeti a szemét a papírra, felváltva neonfény és kanapéháttér elé helyezve azt, közben meg hallom a plakk alatti részt felolvasva lenni (acc. cum inf.), hát ez a 'k' itt tisztán kivehető (hát a 'p' az egyértelműen látszik, motyogom szimultán), a formula miatt nem is lehet más, és aztán minden sor elején ez, a tanár a felemelt szemüvege alatt már két centiről nézi a papírt, látják önök is, ugye, mellettem a szakdolgozója kiszámíthatóan igenel (meggyőzően csinálja a lány, esetleg UV-fényt bocsát ki). az óra végére eluralkodik rajtam a kikezdhetetlennek tetsző meggyőződés, nemhogy a tanárunk, de a szakdolgozója is átlát a papíron. a. elrohan óra után, nem tudom vele megosztani a gyanúm.