közép

én már mentem úgy pestre, hogy hálóing és pizsama és papucs sem volt nálam.

hiába sepri úgy a benyílónkat a néni már kora délelőtt, hogy a cigicsikkekkel teli befőttesüveget többször is végigkarcoltatja a járólapon partvissal, hogy biztosan meghalljuk, mit csinál, miután nem tetszett kellőképpen (sőt egyáltalán) értékelni, hogy a centis szárcsonkjáról azonosítottam a tetszhalott krizantémját az ablakban, én ugyan egy szót nem szólok.

a placenta feliratú tégelyt a fürdőkádunk szélén festékesbödön méretűnek írom le magamnak. úgy képzelem, a palotai mamám gondolatai leginkább az éppen akciós karfiolok, a nappali lehetetlenfehér futószőnyegeire lehulló szöszök és mindenféle katéterek körülforognak (nem működik rendesen a szpész). a nagybátyám nőjééknél (a hülye kurva, mondja, a.) betörés volt, a fényképezőgépet és egy cipőt vittek el. azon gondolkoztam, hogy beásom a kertbe a pénzt, magyarázza a másik mamám, előtte beteszem egy fémdobozba, aztán azt gabonászsákba, és úgy. soha nem találják meg. papa azt hiszi, '86-ot írunk, hogy kolorádók másznak mellette az ágyon (légycsapóért kiabál, aztán két csapással megöli őket), a nagy ruhásszekrény tetején apámat látja az éjszaka közepén. azt hiszem, már nem aggódik a szőlő miatt.

a képzeletbeli hallgatóság meggyőzésére irányuló, cigizés közben támadó nonverbális monológok nem létező margójára: találja már fel valaki a beszélírt!

általános iskolás beidegződés lehet, hogy akárhányszor kipróbálom, hogy fog egy toll (ez fontos, ami túl vékonyan fog, és karcolja a papírt, azzal nem lehet rendesen kerekíteni a betűket), azt akaratlanul is az "alma" szó ismételt leírásával teszem. az előbb ellenőriztem, mennyire áll kézre az új gépem billentyűzete: "az esztergomi káptalan"

a termék burkolata nem ehető (virsli)

apám körülbelül háromféle reakcióra képes, ha szembesül az életemmel. ebből kettő tulajdonképpen egy, de nyilván választékosságra törekszik. van a "júj", alaposan kiélvezett ú-val, meg van a "jézus", hosszú é-vel. ezek a hatásukat tekintve leginkább "szerintemnemvagynormálisok" vagy "jóhülyevagybazdmegek". meg van az, amikor már a "szia" is azonnal kiváltja belőle, hogy a munkájáról beszéljen. ugyanazt csinálja nyolc órában évek óta. láthatóan nem unja.

váratlanul felbukkant anyám távudvarlója. kellemesen viharvert, szőrös arca van, és egyáltalán nem tenyérbemászó a modora, mint az előzőnek. egyelőre tegeződni sem akar. autóval jött, de ivott a pezsgőből, nyilván marad éjszakára (kész sherlock lesz belőlem).

fél háromig forgolódtam éjszaka, pedig már éjfél után tetőzött a rosszkedvem. szeretetlenségből, szeretéstelenségből meg gyomorgörcsökből állónak érzem az életem ilyenkor. a nikcsinek érvelek, hogy igenis életminőség-romlással jár ez a gyomorbaj, aztán a jucinak, hogy ez már rohadtul nem esemény, hanem állapot. választani kellene már, hogy együttélni tanulok meg vele, és elfogadom, és akkor a tünetmentes időszakokban jó kedvem lesz, a rosszabb napokon/hetekben/hónapokban meg nem kapok apátiát a tudattól, hogy itt van az ősz, itt van újra ez már soha nem múlik el teljesen. vagy ismételgethetem sokatmondóan, mint az anyám, az orvos- meg webgyógyító-papagájok, hogy a
stressz a
stressz a
stressz a
stressz meg a pszichém az oka,
és hát kedvesem, ugyan hagyjad már abba a nonverbális önpusztítást szépen kérlek, hát nem veszed észre, hogy ezt kurvára nem veszi be a gyomrunk!? ha nem fejezed be, drágám, attól is kibaszottul stresszes leszek, tudod. ha mégis megteszed, ismersz, kiújítom a paráinkat újra és újra, ahogy nő vissza megállíthatatlanul a hajunk meg a körmünk meg a szőrök meg a szemöldök, én növesztem és mégsem én.
aztán ha egyszer odavagyunk, odavannak a kedvreményeklillák is mindjárt, akutan meg krónikusan lappangóan is. vártam tegnap is a halált elalvás előtt, pedig csak a fejemből fájdultam meg. a faszt vártam

az álmaim alapján a vágyaim netovábbjai aktuálisan a következők:
- kormányváltás, lehetőleg most (pont 85000-en demonstrálnak a parlament előtt)
- szeged, aminek egy részén a kedvemért dolomithegyek nőnek
- szex (derült égből, lehetőleg szegeden)

- hölgyem, fogyasztott alkoholt?
- bocsánat... tessék? mit?
- fogyasztott alkoholt?
- nem értem, amit beszél.
- azt kérdeztem, fogyasztott-e alkoholt.
- ja!? nem!!