közép

miért is költöztem át két hónapja havonta pontosan hatezer forinttal kevesebb bérleti díjért egy olyan újonnan felújított, felháborítóan tágas, háromszemélyes kollégiumi szobából, amihez a fürdőn kívül konyha is tartozott, volt saját íróasztalom, és  egy olyan szobába, ami a szobán kívül egy konyha, egy fürdő, egy dolgozószoba és egy társalgó funkcióinak jelentős részét is képes 10 négyzetméteren magában egyesíteni, mindezt két személy részére(!). a berendezés nem új, de istenem, a rendszerváltás előtt is volt élet.   akevesebb az otthonról hozott olvasólámpám egyedül több fényt ad, mint a szobában lévő három lámpa együttvéve, egy hónapja leselejtezték a hűtőnket kompresszorhibával, az éjjeliszekrény fiókjainak indokolatlan erővel történő (n részéről, vaságyastól 40 kiló) kihúzása rendszerint az adott fiók előlapjának a csapolások mentén történő leválását idézi elő, és ma a melegvíz-csap tekerője is a kezemben maradt mosogatás közben.

v:-hónapok óta nem mertem felvenni ezt a nadrágot. betegesen soványnak tűnök benne (ezen a ponton átfut az agyamon az alultáplált és a kákabélű kifejezés)
n:-csak fölül tűnsz soványnak benne.
v:-áá, szóval ekkora a seggem?
n:-nem, de ebben legalább úgy látszik, mintha lennének lábaid.

voltam a tanszéken, orvosnál, boltban, latinon (francián nem), az ágyamon fekszek, irodalmakat keresek, kurvára nincs itt senki. próbálom elhitetni magammal, hogy csak elaludtam a kocsiban úton poitiers felé.

a múlt héten megadta magát a hűtőnk a négyszázháromban, a konyhai közöset pedig valaki feltöltötte almával. almaízű a tej, almaízű lesz a kávé. rossz májjal gyomorral átkozódom magamban, hogy a húsz kiló idared magyaros ízvilágúvá érjen a hidegben (paprikás szalámi, bontott tejföl), közben meg félkegyelműen motyogom torokhangon, hogy rétroviseur, rétroviseur, ekszöszájz búk, miegyéb.

n. azt mondaná, az a lényeg, hogy ragadjon a bélyeg, meg hogy a tikok előtt mindig legyen víz. de igazából ilyenkor a fogalmi diszti(n)kció a lényeg. hogy rákényszerítse magát az ember, hogy azoknak az áthidalhatatlan években meg erkölcsökben mérhető távolságoknak a vonatkoztatási keretei között gondolkozzon megingathatatlanul, amik apám meg apu, férj és papíron férj, meg amik szerető és feleség közt vannak. ez a módszer sokkal hatékonyabb (lenne) mint a kamillateák, a cigik, a sopronik meg a munkamánia.

valószínűleg egy kollektív hallucinációhoz (igazából két ciót írtam, mert be vagyok csípve, de kitöröltem időben. a ció végű szavak nyilván határozott nőszemélyre utalnak a magyar nyelvben is. nyilván komplett hülye vagyok, de az mindenesetre, hogy határozott, na az kizárt) szóval valószínűleg egy kollektív hallucinációhoz adtam különböző színesítő motívumokat az előbb a folyosón, amikor teregettem (előidejű komponens ablativus absolutus-szal: a sört gondosan odatámasztottam a szárító mellé). szereplők: a szűk környezet és a tágabb értelemben vett falusi pletykaképző elemek által egyszerűen családként aposztrofált vérszerinti hétvégenti (egyeztettem) egymásmellettélők (a három nővér és a feleség), a háttérben a szálakat ide-oda kötögető nagymama, a második gyermekkorát (a térképen fél centivel ÉK-re) élő férj, szeretők (kar). csütörtök esti jelenet: a három nővér egyike (attribútum: soproni) üzeneteket vált nem létező apja (a férj, tudjuk) szerint nem létező egyik volt szeretőjével, aki korábban az általa szándékosan figyelmen kívül hagyott férj (az apa, kérdezzük) fiktív feleségének írogat állítása szerint véletlenül napokon át konzekvensen (játszva latinul, ez a könyvcím reggel óta kiborít). függöny.

annyira hidegen hagy a konstans álomtalanságom.

phaedrus-workshop (az öreg oroszlán, a vaddisznó, a bika és a szamár)

v:- ezt nem bírom, bzmg. calcibus frontem extudit. mésszel ráírt valamit a homlokára _vagy_ patáival szétverte a homlokát?
f:-szerintem mésszel.
v:-fi, ez akkor is kész. de nem baj, hogy pluralisban van? najó, erre kíváncsi leszek.
f:-nem.
v:-az a lényeg, hogy az öreg, elgyengült oroszlán fekszik és haldoklik. odajön a vaddisznó, szétszurkálja. odajön a bika, az is. és jön az erkölcsi nemtommivel megáldott szamár, aki a jogtalanságot látva odamegy. és krétával ráír. a hullára, bzmg.
f:-odabasz.
v:-ezt olvasták a gyerekeknek?..persze lehet, hogy totálisan félrefordítottam valamit.
f:-nem gyerekeknek szólt, szerintem.
v:-ja, ebből tuti, hogy nem csinált verset a láfonten. az a baj, hogy az extundo első jelentése az, hogy kalapáccsal szétver.
f:-besírok.
v:-még három sor. mindjárt kihozok belőle valamit. valami átkot ír rá a szamár... nem! tuti, hogy szétütötte. van egy olyan utána, hogy at ille exspirans. fiksz, hogy az ille a darabokban lévő oroszlán, aki még képes egy többszörösen összetett mondatot kilehelni..

....

óvnunk kell másokat. magunktól. tőlem.

lassan, de biztosan lesz annales ebből a blogból (csupán fél perc kell ahhoz, hogy egy tefál serpenyőben felmelegedjen másfél adag kávé. zs. azt mondta, lötyböljem körkörös mozdulatokkal, aztán adjam hozzá a filézett halszeleteket. "de amúgy nem vagyok őrült vagy mániás vagy ilyesmi")