közép

valószínűleg egy kollektív hallucinációhoz (igazából két ciót írtam, mert be vagyok csípve, de kitöröltem időben. a ció végű szavak nyilván határozott nőszemélyre utalnak a magyar nyelvben is. nyilván komplett hülye vagyok, de az mindenesetre, hogy határozott, na az kizárt) szóval valószínűleg egy kollektív hallucinációhoz adtam különböző színesítő motívumokat az előbb a folyosón, amikor teregettem (előidejű komponens ablativus absolutus-szal: a sört gondosan odatámasztottam a szárító mellé). szereplők: a szűk környezet és a tágabb értelemben vett falusi pletykaképző elemek által egyszerűen családként aposztrofált vérszerinti hétvégenti (egyeztettem) egymásmellettélők (a három nővér és a feleség), a háttérben a szálakat ide-oda kötögető nagymama, a második gyermekkorát (a térképen fél centivel ÉK-re) élő férj, szeretők (kar). csütörtök esti jelenet: a három nővér egyike (attribútum: soproni) üzeneteket vált nem létező apja (a férj, tudjuk) szerint nem létező egyik volt szeretőjével, aki korábban az általa szándékosan figyelmen kívül hagyott férj (az apa, kérdezzük) fiktív feleségének írogat állítása szerint véletlenül napokon át konzekvensen (játszva latinul, ez a könyvcím reggel óta kiborít). függöny.