a nyűg. a könyvmoly. a hivatkozási alap. a hideg. a gép. a furcsa nővér. a sosem lázadó. az érzelmek. a barátok. az élet. én. a naiv. az irónia. a félreértések. a fóbiák. a hangszigetelt meghalások. a fegyver. a hang. a papír. a bp. a latinszótár. a lány a szélmalom ellen. a szélmalom. a szél. a levegő. a semmi.
a nő egyedül ki
hangtalanul formálom a hülye inkompetens pina szavakat a számmal, miközben bosszúsan trappolok kifelé az r. utcai otp-ből, hogy aztán vérszerénységem kiakasztóan magas, kábé százhúszas vérnyomással száguldjon el a tanszék felé. hja, az ingerküszöböm márcsak ilyen. minél alacsonyabb, annál többen esnek át rajta a ló túloldalára.
valami végérvényesen elbaszódhatott a mártixban, amíg aludtam.
a. általában nem érti rendesen, mit mondok a telefonba, mondja úgy öt év eltelte után. ha visszakérdeznek, artikulálok. akár. általában nem is érdekli igazán, amit hall, így valószínűleg egyedülálló a világomban abban a tekintetben, hogy meg van győződve róla, az életem kizárólag tanulás, kávéfőzés és alvások valamiféle szabadon kombinálható egymásutánisága. és akkor ne beszéljünk az eltitkolt férjemről (aki egyébként nagy valószínűséggel nő) a nyilvánvalóan eleve elbaszott az ízlésvilágával (hiszen épeszű ember nem kezdene ki velem, csak rám kell nézni, ugye).
ezen a ponton kell elkezdeni az együttérzést bunkóságom és lekezelésem miatt szenvedő környezetemmel.
ma a _történések_ egy pontján félig öntudatlanul próbáltam meg megsemmisülten elterülni az ágyamon, és miután ugyanazzal a mozdulattal _bebasztam_ a fejem a radiátorba, a törekvést egyértelműen sikeresnek nyilvánítom.
