közép

cs. azt mondja, kell neki egy szárító, meg mosni sem írná be magát, ha nekem nem kell mindegyik gép a harmadikon, nincs sok ruhája. nekem sincs, szokásomhoz híven azzal a lendülettel kúrom bele a mosógépbe őket két részletben, ahogy így összefogva kirángatom a lidles szatyorból, amiben addig gyűjtöttem őket, színre való tekintet nélkül. addig tuszkolom (öskün: gyömickül) befelé egyre növekvő agresszióval a kupacot, amíg rá nem csukom valahogy az ajtót. nézek jobbra, cs. kábé az ötödik ruhánál tart. nézem tovább, laposra hajtogatja, és óvatosan egymásra rétegezi őket. belelöttyintem az enyémbe a mosóport meg az öblítőt, start. közben nézem, ahogy betesz gyengéden egy zoknit a dobba. mondja, hogy ne várjam meg, közben elővesz egy ilyen mosópárnácskákkal vagy mikkel teli dobozt, óvatosan ráhelyez egyet belőlük az addig betett ruhákra, néz. ezernégyszázért vettem, tudod, ez a férfiaknak való, van benne öblítő meg minden, csak így ideteszem, és kész. hajtogatja tovább nagy gonddal a ruhákat. minek? ha úgy teszem be, ahogy te, nem mossa ki őket a gép. fent megvárlak.