közép

a placenta feliratú tégelyt a fürdőkádunk szélén festékesbödön méretűnek írom le magamnak. úgy képzelem, a palotai mamám gondolatai leginkább az éppen akciós karfiolok, a nappali lehetetlenfehér futószőnyegeire lehulló szöszök és mindenféle katéterek körülforognak (nem működik rendesen a szpész). a nagybátyám nőjééknél (a hülye kurva, mondja, a.) betörés volt, a fényképezőgépet és egy cipőt vittek el. azon gondolkoztam, hogy beásom a kertbe a pénzt, magyarázza a másik mamám, előtte beteszem egy fémdobozba, aztán azt gabonászsákba, és úgy. soha nem találják meg. papa azt hiszi, '86-ot írunk, hogy kolorádók másznak mellette az ágyon (légycsapóért kiabál, aztán két csapással megöli őket), a nagy ruhásszekrény tetején apámat látja az éjszaka közepén. azt hiszem, már nem aggódik a szőlő miatt.