közép

van bennem egy olyan, hogy nekem ott_kell_lennem, ha valami ambrusos, boris (épp ezért amorf ördögöket vagy erik sumo bandet idéző) vagy harcsavercsis (harcsavercsit idéző) koncert van a közelemben, ezért tegnapelőtt annak tudatában, hogy ha jól emlékszem annak idején a kolesz és a tanszék közti negyed órában sikerült maradéktalanul túltennem magam a bin jip első albumán, mégis felmentem a várba a koncertre, hátha, de nem. a vercsi még mindig 10/10, nekem perverz módon a mozgáskultúrája is tetszik, de a zene lélekölően unalmas, úgyhogy nem bírtam sokáig. szombaton viszont azon kaptam magam, hogy egy népesebb lánycsapatot követve péterfy borira tartok, és hiába szidtuk versengve a borit délután, hogy úgy néz ki, mint egy kiélt múmia, meg hogy a zene is gyász, nos, el kell hogy ismerjem, bori profilból, a negyedik sorból is mocskosul szekszi (egyébként általában a zene kedvéért megyek koncertekre), és olyan beleéléssel énekli a szövegeit, hogy egyszerűen nem lehet nem vele ordítani őket, és egyáltalán, még soha életemben nem voltam olyan koncerten, ahol a zenekar ennyire élvezte volna, amit csinál, hihetetlen volt. azt hiszem, épp ideje előkaparni az ezer éve nem hallgatott albumokat, mert ugye mégiscsak ambrus. mégiscsak bori.