közép

így belegondolva a tegnap reggelemért ugyanakkora eséllyel lehet felelős a neptunusz, mint a narratív emlékezet, vagy az isten baszott meg, etcetera. el kell hogy mondjam, az ilyen kezdetű napok még kevésbé alkalmasak disznóöléseken való részvételre (potenciális veszélyforrások: gázpalackok, forró vizek, irreálisan hatalmas és éles kések, érdeklődő rokonok), mint egyebek, dehát a vér kötelez, menni kell a nagynénémékhez, nincs mit tenni. majdnem fagy, a biciklim az alföldön, elhatározom, hogy autóval megyek. tízperces hektikus keresés után a jogosítványom, a slusszkulcs és a forgalmi is a kezemben. az autó. a tolatólámpa nem működik, a fél rendszámtábla-világítás is oda, sem a kulcs, sem a központi zár nem zárja a csomagtartó ajtaját, de nem baj, parkolok az udvarban. mintha péntek este a pincében láttam volna a kerti cipőm, de mivel mintha három hete meg a kamraablak mélyedéséből rémlene, fenntartásokkal (paranoiával) kezelem, hátha beledöglött valami állat (hosszú lábú bogár? egér? béka?), többször a pince padlójához csapom őket, hogy esetleg kiessen belőlük, ha lenne bennük valami, közben a gondolattól is irtózom, hogy belenyúljak, és ellenőrizzem (pók?). nagy nehezen meggyőzöm magam, hogy túlreagálom, meglepően határozottan belenyúlok a jobblábasba, és azonnal érzem, hogy _ezúttal_tényleg_van_benne_valami_, ami rákapaszkodik az ujjamra, némi fennforgás után egy félájult, cincérszerű, nagy (1 cm) bogár esik ki belőle. a másikban nem éreztem, hogy lett volna valami. garázs. az autó nem indul, pár perces hiábavaló indítási próbálkozás után pár percig a motorháztetőt próbálom felnyitni, némi bénázást követően sikeresen ellenőrzöm az olajszintet, ettől úgy érzem, annak ellenére, hogy nő vagyok, kezelem valahogy a helyzetet, aztán némi tanácstalan álldogálást követően inkább felhívom k-t, nyilván lemerült az akkumulátor. ettől azonnal úgy érzem, késésben vagyok, eldöntöm, hogy jobb híján a húgom befogó fékű, csapágyas, kerregő váltójú, XS-es biciklijét veszem kölcsön, csak előbb felszaladok a házba a slusszkulccsal. a szaladás az pont a lendületvételig tartott, aztán a két tenyeremre estem előre a beton feljárón, mert a lábam az első mozdulatnál beleakadt a macskába (tartsunk otthon bátran fekete macskát!). a faluban később nyilván pirosat kapok, bár a délelőtt jelenete egyértelműen az, amikor a töpörtyűnek való zsírszalonnát vágom egy harminc centis késsel, és egy ponton elhűlve nézem, hogy nagy vércseppek hullanak a késről a zsírra, riadtan magam elé kapom mind a két(!) kezem, melyik ujjam vágtam le, biztosan a sokk miatt nem érzem, és akkor feltűnik mellettem az asztalon a tányérnyi disznóvértócsa, amibe sikerült beletennem a kést, amikor néhány perccel korábban átmentem a kamrába üdítőt inni.