közép

tegnap hazafolytam egy éltető kávéra a - mint az a helyszínen kiderült - kétszer másfél órán át tartó olvasgatós szemináriumok után (utoljára szerintem államvizsgán izzadtam le attól, hogy intenzíven koncentrálok), aztán eltocsogtam tornacipőben a szakadó esőben a diákmunka-közvetítőhöz, ahol az egyik, kényelmes forgószékben terpeszkedő fiatal munkatárs könnyednek szánt hangon, érzelemmentes arcot mímelve kifejtette, hogy hát a szórólapozás, amire jelentkeztem a múlt héten, az az lenne, hogy színes, cuki ibusz-szendvicsnek öltözve (másodpercek óta kerüli a szemkontaktust) reklámanyagot osztogatva masírozok fel-alá (csak néhány óra lenne) a belvárosban. na én eddig kevés munkával kapcsolatban éreztem, hogy az valamiképpen derogál, de erre lendületesen azt mondtam, hogy (alap bzmg, hogy nem öltözöm kék csirkének vagy pálmafának, humanoid hirdetőoszlopnak pláne nem, nem kóstoltatok bögyös bajor tehenészlányként feltűnve joghurt a teszkóban, és nem reklámozok neked latexben autót) nem.

(elküldtem: http://www.comedycentral.hu/photos/049_elkuldtem/?flipbook=napirajz-comedy-2012-1)