mostanában egyetlen kérdés van minden kérdésem mögött (előtt). a válaszlehetőségek.
a. (csak) érzek. spontán. az érzéseim vagyok én. (nem érzem jól magam, mert nem érzem jól magam)
b. érzem, hogy a prekoncepcióim foglya vagyok, csak bizonyos keretek közt érzek. bizonyos keretek közt csak bizonyos dolgokat. a prekoncepciók nem én vagyok. utálom ezt. utálom őket. (nem érzem jól magam, hogy is érezhetném, hiszen ez nem egy olyan helyzet, amiben jól tudom magam érezni. nem fogok tudni másképp érezni soha többé, csak a prekoncepcióim szűrőjén át. ezt lehet egyáltalán érzésnek nevezni?)
c. érzem, hogy valójában a prekoncepciók vagyok én. szeretem őket, biztonságot adnak. minden kiszámíthatóbbnak tűnik. (milyen jó, hogy tudtam előre, hogy nem fogom jól érezni magam. így megy ez. elvégre hol van az (cáfolhatatlanul) megírva, hogy az a jó, ha az ember jól érzi magát, meg hogy mindenkinek kell törekedni a boldogságra, meg ilyenek)
d. az érezni a dolgokat és a prekoncepcionálni (képzelni) a dolgokat nincsenek egymással semmiféle kölcsönhatásban. nemcsak, hogy függetlenek egymástól, de értelmezhetetlenek azonos keretek közt. egyáltalán, képes vagyok (még) érezni? (mi az, hogy érzés, egyáltalán)
e. az érzésekről felesleges és képtelen dolog racionálisan megállapítani bármit (nonszensz, ugye) ezért ennek a bejegyzésnek sincs semmi értelme.
