közép

hát egy világ omlott össze bennem, hogy az önáltatást egy ellel írjuk, komolyan.

vajon ezt meg lehet tanulni, ennyire megsemmisítő éllel belekedveskedni egy beszélgetésbe, hogy cuki, dorka? ;) vennék tőled órákat.

_úgy főznék már valakire_

az orvostanhallgató: szimpatikus-paraszimpatikus
a bölcsész: szimpatikus-unszimpatikus

ennyi

c:-meg kellene nyerni a lottót. ha megnyerném... először vennék egy gyógyszertárat, aztán elmennék az árkádba vásárolni.

elmentem a picsába, majd jövök. tejet hozzak? ha gondolod, gyere utánam. csók, viktória

a tükör előtt voltak régen minden decemberben a képeslapok, amiket a mamáék kaptak karácsonyra. év közben aztán átkerültek kalendáriumba, élesztőt is lehet futtatni alattuk, meg az altatni való tejeken is ezek voltak több évre visszamenőleg. évről évre egyre kevesebb képeslap. én azt sosem tudtam hová tenni, hogy egészség volt rajtuk kívánva, meg áldás és béke, szerencse, annyira értelmetlennek és esetlennek tűnt mind. és mennyivel jobban hangzott, hogy mondjuk kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet. meh

provokálok, folyton provokálok, és hogy én mennyire utálom, hogy mennyire élvezem. jó lenne már tudni, hogy ez a nő-e bennem, vagy én. jó lenne már elhinni, hogy ez én bennem, nem nő, de közben remélni is, hogy ez az én bennem nem nő, különben nem leszek nő, csak én.
csak ének itt is élés helyett, istenem.

kávé. egy cukor, kis tej. banán, barnulóban. pálinka. ppi. légszomj.